Azért szeretek áruházban dolgozni, mert nagyon sokféle ember megfordul itt, akikkel nagyon jókat szoktam beszélgetni. Azért is jó idegen emberekkel szóba elegyedni, mert sokszor rájövök, hogy mennyifélék vagyunk, mennyiféle világnézet létezik a szűk környezetemben elfogadotton kívül. Ezt mindenkinek szinte receptre írnám fel, mármint az új emberekkel való beszélgetést. Az egyik nap szokásosan indult, pont úgy, mint a többi, de teljesen máshogy végződött. Bejött a boltba egy látszólag teljesen jól szituált férfi, aki nagyon barátságos volt velem, elkezdtünk beszélgetni. Zárás előtt voltam egy órával, amikor egyébként sincsenek sokan, így ráértünk beszélgetni. Elég váratlan fordulatot vett a társalgás, ugyanis a múltunkról kezdtünk el beszélgetni, és olyan megdöbbentő dolgokat tudtam meg a férfiről, amiket a külső szemlélő nem is gondolna.
Elmondta, hogy évekig gondjai voltak az alkohollal, és nagyon sok munka kellett ahhoz, hogy eljusson oda, ahol ma tart. Azt mondta, hogy nagy önismeret és önfegyelem kell ahhoz, hogy az ember kimondja, hogy alkoholista vagyok. Nekünk külső szemlélőknek ez nem tűnik nagy dolognak, de fogalmunk sem lehet arról, hogy mit élnek át ezek az emberek, és hogy miért jutottak oda, ahol vannak. A legfontosabb, hogy nem szabad ítélkezni, hanem segíteni kell vagy ha nem lehet, akkor legalább a támogatásunkról kell biztosítani a szenvedélybetegségben szenvedőt.
A vásárlóm azt mondta, hogy neki nagy szerencséje volt, mert a családja mindenképp szeretett volna neki segíteni, amit sajnos sokan nem mondhatnak el magukról. Az ő segítségükkel bejutott egy olyan intézetbe, ahol részt vett egy rehabilitációs programon, és ma ennek a programnak köszönhetően élhet józan életet. A családja azért választotta ezt, mert más rehabokkal ellentétben itt arra is koncentrálnak, hogy mi van a betegekkel az után, hogy kikerültek az intézményi keretek közül. Igyekeznek folyamatos kapcsolatban maradni a gyógyultakkal, ezzel is elősegítve azt, hogy nehogy visszaessenek korábbi függőségeikbe. A családi támogatáson kívül az is fontos, hogy az ember akarjon is meggyógyulni, mert enélkül az egész program csak kidobott pénz az ablakon. Fel kell ismerni, hogy egy olyan gödörbe estek bele az alkohol miatt, ahonnan csak nagyon nehezen lehet egyedül kimászni.
Ennek a napnak nekem az volt a tanulsága, hogy sosem szabad a külső alapján ítélni, hiszen nem tudhatjuk, hogy a másik korábban milyen utat járt be. Továbbá, hogy ha alkoholistáról tudunk a környezetünkben, ne féljünk felajánlani a segítségünket neki, mert lehet, hogy pont a mi segítségünk az, ami végül elindítja a gyógyulás útján! A férfi elköszönt tőlem, és megköszönte, hogy elmondhatta nekem mindezt, de én mondtam, hogy részemről a szerencse, hiszen az ember nem minden nap találkozhat ilyen különlegesen inspiráló történetekkel.